Hát helló!

Nagyon régen írtam már,de sajna nagyon mélyponton vagyok.
A hétvégém is elég jó volt,sőt szuper egészen vasárnapig.Vasárnap eldöntöttem,hogy megváltoztatom az életem.Sajnos eddig azt hittem,hogy csak azért nem jöttem ki az utóbbi időbe anyósommal,mert bekevertek.Szerencsére az emberke eltünt az életemből,megtudtuk beszélni anyóssal a dolgokat.Eggyütt sírtunk,nevettünk.De vasárnap olyanokat vágott a fejemhez,hogy nagyon fájt.De végre megnyílt apa is előttem.Anyósom ugyanis a fejemhez vágta,hogy kihasználom a kisfiát,az orránál fogva vezetem és,hogy ha ő ezt tudj nem engedi meg neki,hogy elvegyen.Eleinte csak mosolyogtam ajta,de ez már nagyon fájt.Megmondtam neki,hogy nehogy azt higgye,hogy majd pont ő fogja megmondan,hogy mikor mit csináljunk.És hogy az esküvőt ugyse tudta volna megakadájozni,mert a fia szeret engem.És ott hagytam.Hát ez jobban fájt neki mintha leálltam volna vitatkozni.Hazafelé elsírtam a bánatom apának és olyan szinten megnyilt,hogy na!!!Szerintem ha nem vezet egyszerre sírunk.Úgy érzem,hogy ez most mégjobban összehozott minket és már én is tisztábban látok.Elmondta,hogy ne foglalkozzak az annyával,mert ő sem ad rá,csak mégis félti mert beteg.Csak már úgy elegem van ebből,hogy mi mindig legyünk rá tekintettel,de ő soha.Már most érzem,hogyha a sógorom összeszed valakit az lesz a mindenség,a f@sza csj és mi meg a senkik.Mondjuk a két testvér között így is megvan a megkülönböztetés,de szerinte ő a f@sza anya.Hát én másként gondolom.Mert Szabi soha nem tud jót csinálni annak ellenére,hogy mindent mi csináluk meg nekik.Fát vágunk,kolbászt töltünk,szüretelünk,meszelünk meg mindent.A sógorom 500 méterért nem rakta be a kolbászt a kocsijába,mert füstös lesz.Amikor költöztünk eljött segítteni,megette az összes kaját amit anyós hozott és amikor szóltam neki,hogy segítsen azt mndta nem úgy vagyok öltözve.Mindeggy,hagyjuk,csak már nagyon ki akart jönni és jóvolt kiírni magamból mindent.

A másik dolog ami miatt levagyok törve,hogy ebbe a hónapba se jött össze.Ezért eldöntöttem,hogy most pihizünk,és nem gondolunk a babatémára,ezért nem írok a babanetre sem.De azért sűrün olvasom és nagyon fáj,hogy már 7 hónapja beszélgettem ott csajokkal,és senki sem hiányol.Szóval elég depis vagyok most,de remélem minnél hamarabb összejön a babó és akkor kitudok jönni a gödörből,mert szerintem addig nem fogok.Próbálom máshogy nézni az életet,de már nagyon nagy az űr amit csak egy baba tudna betölteni.

Na mára ennyi voltam,nem tudom mkor írok legközelebb...